Srebrenik.NET Digitalni glas Srebrenika, već treću deceniju

Energetsko siromaštvo je složen i sveprisutan problem koji pogađa veliki broj domaćinstava širom svijeta, uključujući i Bosnu i Hercegovinu. Prema definiciji, energetsko siromaštvo predstavlja situaciju u kojoj domaćinstva nisu u mogućnosti da priušte osnovne energetske usluge kao što su grijanje, hlađenje, kuhanje, rasvjeta i transport, koje garantuju pristojne uslove života.

Srebrenik est mentionnée pour la première fois dans des sources écrites le 15 février 1333. À cette époque, la ville était sous la domination du ban bosniaque Stjepan II Kotromanić (1322-1353). Ce jour-là, le ban a reçu des envoyés de la République de Dubrovnik dans la banlieue de Srebrenik et leur a confirmé leurs droits de possession dans la guerre de Ston (Pelješac), "pour toujours", comme il l'a déclaré dans sa Charte.

Srebreniket először 1333. február 15-én említik írásos forrásokban. Akkoriban a város a boszniai bán, Stjepan II Kotromanić (1322-1353) uralma alatt állt. Ezen a napon a bán Srebrenik elővárosában fogadta a Dubrovniki Köztársaság küldötteit, és megerősítette számukra a birtokjogot a Stoni háborúban (Pelješac) „örökre”, ahogyan azt az oklevelében kijelenti. Ezekben a napokban a bánnak fia is született, ami különleges ünnepségekhez vezetett. Innentől kezdve 1512-ig, amikor török kézre került, a város sorsa változó volt. Gyakran cserélt gazdát. Srebrenik jelenlegi falai egy kissé későbbi időszakból származnak – a 18. századból. Azonban a város a sok és alapos módosítás után is még mindig mutatja régi középkori alapjait és körvonalait. Egy meredek sziklán elhelyezkedve, impozánsan uralja környezetét.

Srebrenik was first mentioned in written sources on February 15, 1333. At that time, the city was under the rule of Bosnian Ban Stjepan II Kotromanić (1322-1353). On this day, the Ban received envoys from the Republic of Dubrovnik in the suburb of Srebrenik, confirming their possession rights in the Ston War (Pelješac) "for all time," as he declared in his charter.

Vidim da i oni imaju problema jer im u “pčelinje društvo” ubacuju bumbare. Svake dvije ili četiri godine ubace im crvene, zelene, plave ili kahvaji bumbare. Kažu da oni znaju šta je medicina. Prošle godine, jedan bumbar zvani vatrogasac “ujeo” doktoricu direktoricu. Šta je bilo? Kao što sam ja nastradao od ose, tako i ona od bumbara. Doktorica je završila u Sloveniji. Druge pčelice medicinari lete po med čak do Njemačke.